Sokáig gondolkodtam rajta, vajon megér-e Uppsala két bejegyzést, vagy elég egy. Végül a legfontosabb nevezetességét, a székesegyházat különszedtem a város többi részétől.

A 13. században kezdték építeni, majd kicsivel több mint 100 év múlva a katolikus hívők vehették birtokba. A reformáció után viszont az evangélikusokhoz került a templom, akikhez a mai napig is tartozik. Svédországban egyébként a protestánsok vannak többségben.

Uppsala Stockholmtól északra fekszik mintegy 70 kilométerre. Sajnos ide már nem érvényes a fővárosi bérlet, kiegészítő jegyet kell venni oda-vissza 150 koronáért. (Ami utólag feleslegesnek bizonyult, mivel senki nem ellenőrizte őket menet közben.)

Az első, ami eszünk juthat erről a városról, az az egyetem, így én is ezzel kezdem. A patinás intézményt 1477-ben alapították, jelenleg több mint 20 ezren tanulnak itt mindenféle szakirányon: műszaki, orvosi, jogi, természettudományok, különböző művészeti irányok - szóval szinte bármit lehet itt tanulni. Természetesen városszerte több kampusza is van, a képen csak az egyik (nem 15. századbeli) épülete szerepel.

Híres uppsalaiak és érdekességek a folytatásban...

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy ebben bejegyzés nélküli néhány napban is kitartottatok!

Kicsit zsúfolt volt az elmúlt hétvégém, bulik, barátok, hébe-hóba egy kicsi tanulás, így nem maradt idő ide írogatni. De ez a csodás reggelim újra lendületbe hozott, és már ma este olvashattok Uppsaláról. És ebben a hónapban Gdańsk is sorra kerül.

Tack!

Korábbi halas kísérletem nem hozta az elvárt színvonalat, így visszatértem az alapokhoz, a lazachoz.

Olyan rég óta még nem vagyok itt, hogy ismételnem kéne önmagamat, ezért most kicsit másképp készítettem el: Mustáros lazac párolt zöldségekkel.

Egy újabb kisváros, ezúttal már messzebb Stockholmtól: körülbelül félórányi vonatút, majd egy egyórás buszozás után érhető el Dalarö, ami az eddigiek közül engem a legjobban megfogott - talán azért is, mert végre csodaszép időben kirándultam.

Nem éppen a tudatos várostervezés mintapéldája, de mentségére szóljon, hogy egy eléggé meredek, sziklás partot sikerült lakhatóvá varázsolni. A víkendházak arra engednek következtetni, hogy nyáron (talán 2-3 hétig) igenis meg lehet mártózni a tengerben.

Meddig spórolj, hogy megvehess egy házikót? Tovább...

A bevásárlóközpont és a szobám után még két bemutatásra érdemes (de annyira nem érdekes) hely maradt.

A konyha. A közös jelző annyit jelent, hogy koszos és teljesen üres. Ha itt akarok főzőcskézni, akkor a vágódeszkától kezdve a mosogatószivacsig mindent le kell hordani. De ez az egyetlen járható út, ha vendégeket akarok megetetni.

A mosoda. Január óta egy kicsit jobban bele kell folynom a mosás folyamatába: eddig valahogyan mindig tisztán került vissza a szekrényembe a koszos pólóm a szennyesből. A mosodát az elektronikus beléptető- és foglalórendszeren kell lefoglalni, egy körben 3 óráig használhatok két mosógépet, egy centrifugát és egy szárítógépet, utóbbi teljesítménye vetekszik egy repülőgép-hajtóműjével.

A virtuális háztűznéző ezzel véget ért, a folytatásban csöpögtetem tovább a hétköznapjaim érdekesebb mozzanatait, élményeit - van bőven!

Virtuális túránkban korábban már eljutottunk a metróállomástól a szobám ajtajáig. Most végre feltárul ez az ajtó, és bepillanthattok a lakosztályomba.

24 m²-en osztozom egy spanyol sráccal. A lakásnak (inkább nevezném) szobának két helyisége van: egy nappali-hálószoba-konyha és a fürdőszoba. Igazából elég kettőnknek, de buli előtti iszogatás már nehézkes, bár volt már rá példa. Sőt, hébe-hóba még szállóvendégeink is akadnak, akiknek helyet kell szorítanunk valahol.