Ismerős, nem? Beugorhat egy Muse szám is, de én most nem erre gondolok. A Stockholm-szindrómát a Wikipédia így definiálja: „A túszok - és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában - szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, az élet-halál ura felette.”

De mégis mi köze van Stockholmhoz? Nos a válaszért 40 évet kell visszautazni az időben: 1973-ban történt egy bankrablás a belvárosban, melyet egy 131 órás túszdráma követett. A több mint öt napos fogság után a túszok megkedvelték a támadókat, és az elfogásukat is próbálták szabotálni, sőt a tárgyalások során többen is megtagadták a vallomástételt. Ezt a lélektani változást később sokan kezdték vizsgálni, és mindenféle megállapításokat tettek róla, de ezekbe most nem mennék bele.

Mindenesetre meglátogattam a 40 évvel ezelőtti tetthelyet, de ma már (nem meglepő módon) nem bank működik ott.

A világos épület földszinti üzlete volt a hírhedt bank.

Térkép a pontos helyszínről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.