Egy szóval jellemezve a várost: nagy. Nagyok az utcák, nagyok a távolságok, nagyok a múzeumok, nagyok a bevásárlóközpontok - minden nagy. Így a bejegyzés is több részre szakad: elsőként magáról a városról írok, majd a Hermitage-ról (maradok a francia írásmódnál, mert a magyar nem tetszik), végül pedig a Katalin Palotáról.

Oroszország vízumköteles ország, ennek legális kijátszására egy lehetőség van: hajón érkezve egy kikötőben kell belépni az országba, és 72 órán belül szigorúan dobbantani kell. Ezt kihasználva 2 éjszakát töltöttünk egy nem éppen befejezett hostelban, és igyekeztünk mindent megnézni, amire az időnkből futotta. Képes beszámoló!

Lenin és a Szovjetek Háza. Lenin egyik utolsó, de legnagyobb szobra. 16 méter magasan mutatja az utat.

A várost Nagy Péter alapította 1703-ban, és ő nevezte el Szentpétervárnak. Nem maga után, hanem égi segítője, Szent Péter után. 1924-ben Leningrád néven volt ismert, majd egy 1991-es - szűk többségű - népszavazás után nevezték vissza.

„Megtört gyűrű” 1941-ben a németek el akarták foglalni a várost, ám ez csak 872 nappal később sikerült. A hősies küzdelemnek emléket állító emlékmű déli része nyitott, pontosan abba az irányba, ahonnan a németek végül benyomultak a városba.

A monumentális Szent Izsák székesegyház, a város legnagyobb ortodox katedrálisa.

A Szent Miklós templom. Szombat lévén a legtöbb templomban volt valamiféle esküvőszerűség, legalábbis nem egy jegyespárba, limuzinba botlottunk útközben.

A Vérző Megváltó temploma. A jellegzetes orosz hagymakupolák megjelenésének állítólag praktikus okai voltak: ennek a formának köszönhetően a hó lecsúszott a kupoláról.

Az ortodox templomok jellegzetesek a hihetetlen díszítésekről, aranyozott felületek tömkelegéről. A fenti templom belsejében nem volt egy olyan négyzetméter sem, amin ne lett volna festmény, faragvány, arany. Lenyűgöző.

Közlekedésmérnökként persze a metró sem maradhatott ki. Erre is igaz, hogy nagy: óriási csarnokszerű megállók, melyek akár múzeumnak is beillenek.

Az ismerős szovjet metrókocsik remekül passzolnak a város hangulatához.

Röviden ennyit a városról, holnap a Hermitage-ról írok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.