Vasárnap a Városházára (Stadshuset) voltam hivatalos az összes éppen Stockholmban tanuló cserediákkal együtt. Köszöntött minket néhány fejes, akik mind kiemelték, hogy ez a legjobb város ahová jöhettünk, maradjunk itt minél tovább, segítsük a tudásunkkal a legdinamikusabban fejlődő európai fővárost. Továbbá megemlítették, hogy talán páran visszatérünk majd ide mint Nobel-díjas. Ugyanis minden év december 10-én itt tartják a Nobel-díjasok bankettjét.

Pár szóban bemutatták az épületet, ami nem régi, csak annak látszik, valójában a XX. század elején kezdték építeni.

Az emeleti bálterem falát 10 millió mozaik borítja, melyhez mindössze 10 kiló aranyat használt fel a tervező. Szóval az aranyásást nem itt kell elkezdeni.

A női alak jobbján megtalálható az Eiffel-torony és a Szabadság-szobor is, balján pedig mindenféle állatok vannak; ezzel jelképezve (hogy valamilyen furcsa szemléletben) Svédország a világ középpontja. Mindenesetre hatalmas, és jól néz ki.

A kék csarnok (Blå hallen) lépcsője. A tervező, Ragnar Östberg eredetileg kékre akarta festetni a falakat, de egy napon meglátta a beszűrődő napfényt, és úgy döntött, mégsem fest itt senki semmit. Ám a név már rajta maradt, így minden csak kék csarnokként emlegetni, annak ellenére, hogy semmi kék nincs benne.

*  *  *

Egyébként ma ünnepli 90. születésnapját Chuck Yeager, aki 1947-ben először lépte át a hangsebességet. Az öreg pilóta hatalmas forma, érdemes róla olvasgatni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.