Köztudott, hogy az északi országokban magasabb az életszínvonal, és így minden drágább. Nos, ezzel nehezen tudnék vitába szállni, de okosan, sok Lidllel és mirelit kajával azért lejjebb lehet szorítani a kiadásokat.

Felmerült a kérdés, hogy mégis mi az, ami olcsó? Meg kéne találni, és utána azt venni/enni/inni/hordani. És tegnap végre sikerült erre rábukkanni: a hajós kirándulás, bizony. Kaptam is a lehetőségen, és máris foglaltam harmadmagammal egy kabint Rigába és vissza, nem több mint 310 koronáért (ez kicsivel több mint 10 000 forint). Ennyi a kabin, oda-vissza! Szóval esetünkben 3 felé osztva nagyjából 3500 forint egy 2x18 órás útra (4 emberre még olcsóbb lenne)!

Csak összehasonlításképpen: tegnap egy diák szórakozóhelyre 100 korona (3 400 forint) volt a beugró, a ruhatár 20, a sör 25 korona. Utóbbit ugye nem egyszer kell megvenni, és ez még olcsónak számít.

Szóval megvan, hajókázni kell! De csak szellemileg tudsz jól lakni vele.

Már több mint két hete -15°C alatt van a hőmérséklet... Ezt a hideget már a helyiek is nehezen viselik, állítólag ők sem tudnak hozzászokni.

Még mindig látni olyanokat, akik ezelőtt életükben nem találkoztak még hóval, és szájtátva állnak az ablak előtt a hóesést bámulva.

Az a jó abban, hogy ha az ember magára főz, hogy azt ehet azzal, amit szeretne (pontosabban ami a hűtőben akad). Így született meg a zöldborsófőzelék és a barbecue csirke párosítás.

Ma Magyarországon jártam, bizony. Meglátogattam a helyi magyar nagykövetséget, hogy megújítsam a közeljövőben lejáró útlevelemet.

Az ügyintézés meglepően simán ment (mondjuk meg is kérték az árát a konzuli közreműködésnek): 5 perc várakozás, és a szórólapok olvasgatása után már el is készült a fénykép. Ahogy az lenni szokott, borzalmas. De nehéz úgy pózolni, hogy 8 LED kiégeti a szemem, ne hunyorogjak, és ne is mosolyogjak. Utána pár pillanat az ujjlenyomat levétele, majd az aláírás rögzítése digitálisan. Erre a három mozzanatra valakinek végre sikerült egy komplex kis gépet kifejlesztenie, így gyors egymásutánban meg lehetett csinálni mindent. Kellemes csalódás volt a hazai ügyintézések után.

Míg ott voltam, azalatt egy arab család is kapott magyar útlevelet. Én nem tudom, hogy hogyan akarjuk bővíteni a nemzetünk lélekszámát, de egy olyan családnak biztosan nem adnék útlevelet, ahol az apa elvileg beszél magyarul, de neki is úgy kellett elmagyarázni, hogy mi a család- és a keresztnév...

------------------------------

Az igazi megdöbbenés csak akkor volt, amikor egy héttel az igénylés után már kerestek is, hogy kész az útlevelem, mehetek érte. A konzulátuson is mondták, hogy rendkívül gyorsan megcsinálták, otthon erre heteket kellene várni. És ide még a posta is legalább egy nap.

De - ahogy ígértem - itt egy kép:

(Saját kép.)

Igen praktikus tud lenni egy helyi SIM-kártya, mivel a roaming hívások ára hajmeresztő, és hamar az őrületbe kergetné az otthonlévőket (persze, ehhez kell egy független telefon is). Sokat nem kellett gondolkodni, hogy melyik társasághoz menjek, ugyanis a Comviq (egy jó irányzott marketingfogással) már bele is csempészett egy prepaid SIM-et az első papírok közé. Szóval a szám már megvolt, már csak az áraknak kellett utánanézni - meglepő az eredmény!

A címben szereplő városka körülbelül 15 kilométerre fekszik Stockholmtól kelet-délkeleti irányban. Az út mindössze fél óra a belvárosból induló vonattal, amire érvényes a bérlet. Jelenleg nem közlekednek végig a szerelvények egy baleset miatt, amiről egy korábbi bejegyzésben írtam, így az utolsó két megálló erejéig egy buszra kell átszállni.

A városka a tenger partján fekszik, azonban az igazi Balti-tenger csak távolabb, néhány sziget után érhető el. Mivel különösebb nevezetessége nincs a helynek, ezért beteszek néhány képek, hátha éreztek valamit ebből a különös skandináv hangulatból.

Mi történik, ha egy takarítónő unatkozik az éjszakai műszak alatt?

Beül egy vonat vezetőfülkéjébe, és elindul. Ugye, hogy mindig az elindulás a könnyebb? Ami a megállást illeti, nos, az neki nem üzemszerűen sikerült.

Vannak még képek...