Ma Magyarországon jártam, bizony. Meglátogattam a helyi magyar nagykövetséget, hogy megújítsam a közeljövőben lejáró útlevelemet.

Az ügyintézés meglepően simán ment (mondjuk meg is kérték az árát a konzuli közreműködésnek): 5 perc várakozás, és a szórólapok olvasgatása után már el is készült a fénykép. Ahogy az lenni szokott, borzalmas. De nehéz úgy pózolni, hogy 8 LED kiégeti a szemem, ne hunyorogjak, és ne is mosolyogjak. Utána pár pillanat az ujjlenyomat levétele, majd az aláírás rögzítése digitálisan. Erre a három mozzanatra valakinek végre sikerült egy komplex kis gépet kifejlesztenie, így gyors egymásutánban meg lehetett csinálni mindent. Kellemes csalódás volt a hazai ügyintézések után.

Míg ott voltam, azalatt egy arab család is kapott magyar útlevelet. Én nem tudom, hogy hogyan akarjuk bővíteni a nemzetünk lélekszámát, de egy olyan családnak biztosan nem adnék útlevelet, ahol az apa elvileg beszél magyarul, de neki is úgy kellett elmagyarázni, hogy mi a család- és a keresztnév...

------------------------------

Az igazi megdöbbenés csak akkor volt, amikor egy héttel az igénylés után már kerestek is, hogy kész az útlevelem, mehetek érte. A konzulátuson is mondták, hogy rendkívül gyorsan megcsinálták, otthon erre heteket kellene várni. És ide még a posta is legalább egy nap.

De - ahogy ígértem - itt egy kép:

(Saját kép.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.